2016. február 6., szombat

Kerstin Gier: Silber- Az álmok első könyve

Ez vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. 
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…





"Azt kívánom, hogy ne létezzenek démonok, és így senkinek ne is árthassanak."

Kerstin Gier tipikusan az a szerző, akinek a könyvei megunhatatlanok és letehetetlenek. Annak idején, amikor megjelent a Rubinvörös még nem keltette fel az érdeklődésemet, de már nem is tudom, hogy ki, de valaki nagyon ajánlotta, hogy olvassam el, mert megéri, nagyon jó. Aztán úgy voltam vele, hogy jo miért is ne. Meg kell mondanom egyáltalán nem bántam meg. Amikor pedig kiderült, hogy a Silbert, egy másik trilógiáját is kiadják magyarul nagyon megörültem és alig vártam, hogy végre a kezembe foghassam, majd olvashassam, utána pedig elhelyezhessem a Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld mellé.
A közel 310 oldal pillanatok alatt elfogyott és arra jutottam, hogy néhány óra alatt be is fejeztem, olyannyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy az sem számított, hogy a cicám összenyom (nem valami 5 kilós pehelysúlyúra kell itt gondolni).
Az egész történet magával ragadó volt, alig vártam az újabb és újabb történéseket. Nem számít, hogy hány éves vagy tuti, hogy ez a kezdő kötet el fogja nyerni a tetszésedet és már az utolsó oldal után egyből követelni fogod a folytatást úgy, mint én. Folytatások terén nagyon türelmetlen tudok lenni. Ha már holnap megjelenne az is késő lenne, mert már most ebben a pillanatban akarom a folytatást.




Már az eleje a történetnek is eléggé vicces ahhoz, hogy ne akard letenni az asztalra és azt mondani, hogy majd elolvasod máskor. Én még sose repültem, szóval nem tudom, hogy a valóságban megtörténhet e ilyen, főleg azt nem tudom, hogy egy drogkereső kutya összetévesztheti e a drogot a büdös sajttal, bár nem tartom valószínűnek. De tökéletes kezdés volt Kerstintől. Nem is lett volna jó, ha egyből belecsap a lecsóba, örültem, hogy előtte Liven és a családján van a hangsúly és csak utána következtek a furcsa álmok, amiknek végülis lett értelme és Liv számára is érthetőbbé vált a dolog. Egy igazi kis Sherlock Holmesnak nem lehetett valami hűde könnyű a sötétben tapogatózni.

Kicsit azért az elején sajnáltam Livet és a húgocskáját is, hogy annyit kellett költözniük az anyukájuk miatt, de a végén csak megérte, mivel lehet, hogy a sok költözés nélkül Liv nem ismerte volna meg Henryt, aki miatta képes volt frakkot húzni és elvinni Livet egy ostoba bálba.




Az, hogy Liv az álmában a temetőbe kerül és, hogy volt ott 4 srác, akik igenis valóságos személyek csakis annak köszönhető, hogy Grayson nem gondolta át rendesen a dolgokat, de ezt nem is lehet felróni neki, mivel biztos őt is sokkolta a hír, miszerint Liv anyja és Ernest összeakarnak költözni, bár ezt a "gyerekeknek" nem mondanám, hogy annyira tetszett az elhatározás, de hát semmit sem tehettek.
Livet a kis nyomozót nem hagyja nyugodni az álma, hiszen Arthur, Henry, Grayson és Jasper a sulijába jár és olyan dolgok kerülnek felszínre, amit nem is tudhatnának, mivel csak álmában mondta őket. Ahogy egyre jobban beleássa magát Liv a témába, már azt veszi észre, hogy egy mitikus szertartás miatt esküt tesz, hogy kiszabadítja a megidézett démont.
Álmában egyre többet beszélget Henryvel és a beszélgetések során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, nemcsak az álmaikban.




Majd bekerül a képbe Arthur barátnője, Anabel, aki hát nem teljesen százas és véget akar vetni Liv életének. De Henry az utolsó pillanatban ott terem és megmenti. Ha ez még nem elég, ott van a titkos Secresy, aki mindig mindenről tus, de róla senki semmit. Kiváncsian várom, hogyan alakul a továbbiakban a történet. Különösen tetszett, hogy Kerstin ilyen módon szőtte bele az álmokat a történetbe. Nagyon tetszett.


A legjobb idézet a könyvből:

"– (…) ezek a csajok kezdenek az idegeimre menni. Most komolyan, ha valaha egyszer ilyen cicababa leszek, aki egy pasas miatt megszabadul az agyától, és az iskolai füzeteibe már csak szívecskéket firkál, akkor inkább lőjenek le! 
    – Emlékeztetni foglak rá. 
    – Komolyan mondom! Annyira örülök, Livvy, hogy mi immunisak vagyunk a fiúkra. 
    – Talán nem egészen immunisak, de legalábbis nehezen kapunk lángra – ismertem el. Kénytelen-kelletlen. Ha valaki, hozzánk hasonlóan, minden évben máshová költözik, óvatosnak kell lennie a szerelemmel, különben búcsúzáskor összetörik a szíve. Kinek volt arra szüksége? – De anyának talán igaza van, és majd egyszer, ha eljön az igazi… 
    – Akkor majd szépen megvárja, amíg leérettségizem!"



1 megjegyzés: