2016. február 23., kedd

Jessica Park: Flat Out Celeste- Celeste bolondulásig

A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.




Két dolog miatt kezdtem el a könyvet. Az egyik az, hogy kíváncsi voltam Celeste sztorijára, a másik pedig az, hogy furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi lett Julie-val és Mattel. Ennek függvényében kezdtem el olvasni. Már a legelején szembesülnöm kellett avval, hogy Julie és Matt szakítottak, nem állták ki a távolság próbáját. Nagyon szomorú lettem, mivel nagyon imádtam Mattet, aki csak Julie oldalán tudott igazán boldog lenni és ennek már rég vége.
Celeste 18 éves végzős gimis, akinek nincsenek barátai, Fotó Finn a múlté, egyetemet kell választania és még sosem volt szerelmes. Nem élte át a szerelemmel járó kínokat, de ami késik az nem múlik. Ugyebár?
Celeste saját magát is különcnek tartja, nem is tesz semmit, hogy a többiek elfogadják. Igazán nem is akar már kapcsolatokat létesíteni a suliból senkivel, mivel nemsokára úgyis egyetemre megy és nem lenne értelme elkezdeni a barátkozást. Csak a tanulásnak él s próbál bekerülni egy elit egyetemre, de egy unalmasnak tűnő előadása után egy csoporttársa megváltoztatja eddigi felfogását az életről, amikor elkezd beszélgetni vele. Ezáltal megmutatva, hogy milyen is lehetne, ha Celeste végre kimászna a házából és megmutatná magát a világnak. A jógaóra és az éneklés nem rossz kezdőlöket, de az igazi áttörés az e-mailek és SMS-ek váltása egy bartonos másodévessel, akinek az a feladata, hogy Celeste-nek bemutassa az egyetemét, felkínálva a lehetőséget, hogy ő is jelentkezzen oda és legyen a Barton Egyetem diákja. Ki tudja még simán lehet, hogy az lesz, mivel nem igazán döntötte még el, hogy hova tovább. Ahogy egyre többet tudnak meg a másikról úgy kezdenek egymásba szeretni, és ezt még a furcsa első találkozás sem tudja elrontani, amit tekinthetünk az éttermi véletlenszerű találkozásnak vagy azt is, amikor Justin felbukkan Celeste-éknél. Jut eszembe annyira örülök, hogy Erin végre kilábalt a depresszióból és megpróbál újra normális lenni, de azért az étel különlegességeit nem kóstolnám meg.




Justin a maga ügyetlenségével, hiperaktivitásával és furcsaságával teljesen levette Celeste-t a lábáról és ez nagy szó, mivel Justin előtt az égvilágon senki se tetszett még egy kicsit se a lánynak. Az első randijuk nem éppen úgy sikerül, ahogy kellene, de pont emiatt volt tökéletes. Ami ennél tökéletesebb volt az az első csókjuk. Hihetetlenül cukinak tartom, hogy mi mindent meg nem tett Justin csak amiatt, hogy levegye Celeste-t a lábáról, megadja neki a tökéletes első csók élményét. Persze semmi sem tart örökké és lassan Justinnak is vissza kell térnie San Diegóba az egyetemre, de ez sem teheti tönkre a jónak induló kapcsolatukat. Kellő Old Fashioned elfogyasztása hihetetlenül fel tudja ébreszteni az emberben a kalandvágyat és az őrültségi szintet, de ha nincs Matt és az alkohol, akkor talán minden másképp alakult volna és Celeste sosem veszi rá magát a repülésre és arra, hogy meglátogassa Justint. Lehet, hogy nem következett volna be az együttalvás.  Matt még mindig cuki és nem próbálta meg tönkretenni Celeste ígéretes kapcsolatát, ahogy azt minden báty tenné. 
Celsete számára Justin az, aki elővarázsolta a házából, miatta képes volt kiállni a világ elé, végre lettek barátai és nem szalasztotta el az ígéretes dolgokat. Elkezdte élni az életét és nem csak létezett, hanem ténylegesen elkezdett élni. 




Persze semmi sem tart örökké és Celsete bebeszéli magának, hogy ő csak nyűg a fiúnak, visszafogja őt. De nem, mert ha két embernek együtt kell lennie, akkor együtt is lesznek és erre sikerült Celeste-nek még idejében rájönnie, hogy visszaszerezze Justint, aki nem mondott le róla. A végére Matt is összeszedte magát és végre feltette azt a bizonyos kérdést, amit minden lány hallani akar. Neki talán még én is igent mondanék.
Ez a könyv több, mint egy egyszerű szerelmes történet, de azt meg kell jegyezzem, hogy Justin és Celeste irtó cukik együtt. Megtanít arra, hogy a múltat el kell engedni, nem szabad, hogy a boldogság útjába álljon, bármennyire is fájdalmas ez. Hagyni kell, hogy a múlt csak úgy elmúljon és a jelenre kell koncentrálni, ahol nagyon sok kiaknázatlan lehetőség várhat ránk, ha nem hagyjuk, hogy a múlt terhe elnyomja ezeket a lehetőségeket. 

Kedvenc idézeteim:
"Éld az életedet, amit elképzeltél magadnak." ~Celeste
"Nincs nagyobb teljesítmény, mint önmagunknak maradni egy olyan világban, amely folyamatosan próbál minket másmilyenné tenni." ~Justin
"Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Ez elfogadhatatlan."
"– Van rá esély… tudod, nem lehetséges, hogy talán, esetleg… belezúgtál a srácba? 
– Tessék? Nincs nekem időm belezúgni senkibe."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése