2016. január 30., szombat

Kelley Armstrong: Bitten-Megmarva

Elena Michaelsnek fogalma sincs arról, hogy Clay, a kedvese, vérfarkas, amíg az meg nem marja, és ezzel mindörökre megváltoztatja az életét. Elárulva érzi magát és feldühödik: képtelen tudomásul venni az átalakulását, és nem tervez semmilyen kapcsolatot a Falkájával – karizmatikus vérfarkas társainak csapatával, akik azt állítják, segíteni akarnak.
 Amikor azonban a Falkát brutális gyilkosságsorozat fenyegeti, Elena képtelen választásra kényszerül. Sorsára hagyja-e az egyedüli embereket, akik valóban megértik újonnan szerzett természetét, vagy segítsen nekik régi kedvesének a megmentésében, aki nemcsak tönkretette az életét, de még mindig vissza akarja szerezni Elenát, mindenáron.




Talán ez az a könyv, amire a legtöbbet vártam, hogy megjelenjen. Amikor 2013 körül volt egy borítótervező pályázat azt hittem, hogy utána nemsokkal már olvashatom is, de nem. 2015 nyarán már meguntam a várakozást, így elkezdtem nézni a könyv alapján készült sorozatot, ami irtó jó volt és sajnálom, hogy csak 3 évad készült belőle (a harmadik nemsokára kezdődik). Persze, mint minden valamire való sorozatot ezt sem szinkronizálták le, de nem is baj, mert eredeti nyelven sokkal élvezetesebb és így nem lehet egy "jó" szinkronnal elrontani. Aztán végre 2015 telén nálunk is megjelent a könyv. Azt kell, hogy mondjam, hogy a sorozat után nekem a könyv egy kicsit unalmas és túl egysíkú volt. Lehet, hogy ha először elolvasom és csak utána nézem meg, akkor más lenne a véleményem. Mind a könyvben, mind pedig a sorozatban egyértelmű, hogy ki a kedvencem: Nick Sorrentino.




Az egész alapsztori avval kezdődik, hogy Elena Michaels az egyetlen női vérfarkas a világon, akit egykori kedvese Clayton Danvers harapott meg, ez a dolog meg is tépázta a kapcsolatukat és Elena alig várta, hogy végre leléphessen Stoneheavenből, onnan, ahol minden szerencsétlenség kezdődött. Elena avval a céllal megy Torontóba, hogy majd normális emberi életet élhet. Még barátja is van, Philip, aki szereti és bármit megtenne érte. Elena megfogadta, hogy többet nem megy vissza Stoneheavenbe, a falkával sem közölte, hogy többet nem megy vissza, inkább lesz korcs mint falkatag. Aztán amikor Jeremy, az alfa hívja menni kell. Evvel otthagyja Philipet Torontóban.

Bear Valley-ben valaki nőket gyilkol, nem is akárki, hanem vérfarkas és ezt az ügyet kell megoldaniuk, emiatt hívta Jeremy Elenát. Az ügy megoldása közben Petert és Logant is elvesztik. A sorozatban Logan nem hal meg és a második évadban miatta is tartja fenn az izgalmat, miatta és a felesége miatt, aki terhes. Vérfarkas bébije lesz. Peter viszont a sorozatban is meghal. Ahogy egyre közelebb kerülnek az ügy megoldásához Elenáék, úgy kerül egyre közelebb Clayhez és a végén választania kell Clay és Philip között, aki látta átalakulni, viszont mindent tagad.




Igazából nem is azon van a hangsúly, hogy Elena vérfarkas, hanem azon, hogy egy rossznak vélt döntés hogyan is oldja meg magát és hogyan sikerül rendeznie az életét. Hogyan sikerül a végén újra megtalálnia/visszatalálnia a szerelméhez, akit szándékosan zárt ki az életéből, holott Clay pont, hogy mindent megtett Elena miatt, még a falkát is összehívta, hogy együtt karácsonyozzanak és ezt csakis Elenáért tette, mert ennyire szereti.




Az összes korcs halálával egyetértek, kivéve Zachary Cain halálát, mivel a sorozatban sokkal több hangsúlyt kap és ott megtudhattuk, hogy igenis tud szeretni és semmi pénzért nem harapná meg a barátnőjét, mert az felér egy gyilkossággal és ő semmi áron sem akarja, hogy meghaljon.
Igazából két halálesetet vártam, hogy bekövetkezzen: Antonioét és Philipét, mivel a sorozatban meghaltak, de nagyon nem örültem neki. Antonio halálának Nick miatt nem örültem, hiszen mégiscsak az apja és nélküle nem lenne senkije a falkán kívül. Philipének azért nem, mert ő mindig is közelebb állt a szívemhez, mint Clay. Szóval, eléggé örültem, hogy nem haltak meg ebben a kötetben, de lehet, hogy a többiben erre még sor kerülhet.
Visszagondolva az elején és most sem igazán tudtam megkedvelni Elena karakterét. Úgy utálom, amikor egy lány játszadozik a pasikkal, és igen Elena pont ezt tette, még ha nem is szándékosan.
Összességében azért tetszett és ha valaki olvasni készül közületek ezt a könyvet, nehogy előtte megnézzétek a sorozatot. Ne kövessétek el ezt a hibát!




Kedvenc idézetem:

"– Azt a kurva istenit! – motyogta LeBlanc. – Hol a pokolban bukkant rátok a falka? Egy strandröplabda-bajnokságon? Remek a színetek! Imádom azokat a huncut fürtöket! – LeBlanc megcsóválta a fejét. – Még akkora sincs, mint én! Mekkora lehet, 183 centi, vagy kevesebb? Kilencven kiló vasalt orrú cipőben? Krisztusom! Én meg egy Cainnél is nagyobb rusnya zúzógépre számítottam, erre mit találok? A Baywatch következő üdvöskéjét! Úgy látszik az IQ-ja is elég alacsony hozzá. Tud egyszerre rágózni meg a cipőjét bekötni?"





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése