2015. december 4., péntek

Cassandra Clare: Az imádott gonosz

Minden gonoszság gyökeredzik valahol. Simon Lewis ezúttal arról tanul, hogyan alakult meg a Kör Valentine Morgenstern vezetésével, és milyen szerepet játszott azokban a napokban Robert Lightwood, Isabelle édesapja. Az Árnyvadász Akadémia csak nemrég nyitotta ki újra a kapuit a Kör miatt bekövetkezett katasztrofális események után, és a tanárok végre bevallhatják, mi történt, amikor Valentine még diák volt.



Ebben a részben, nemcsak a Körről esik szó, hanem Simon és Isabelle kapcsolatáról is. Robert Lightwood meséli el a Kör történetét az ő szemszögéből, Isabelle is vele tart az Akaémiára. Csak a végén derül ki, hogy Isabelle egy tesztnek veti alá az Árnyvadász Akadémia tanulóit. ez sikerül is neki, szinte mindenkit az ujja köré csavar, kivéve Simont.  Még George és Jon is bedől neki, Oké, hogy Simon eleve nem bírja Jont, de én nagyon is bírom a karakterét. kicsit olyan, mint Jace, és hát Jace-t nagyon kedvelem. Egyik kedvenc karakterem Alec Lightwood mellett.


Köszönöm a képet Manninak :) <3

Visszatérve a Körhöz. Valentine sose volt nagy kedvencem, és most sem lett az. Sőt! Én eleve ha tehetem mindig a vérfarkasoknak drukkolok, különösen vámpírok ellen és ott utáltam meg igazán Valentinet, amikor megölte az öreg vérfarkas bácsit, és tuti, hogy a vérfarkas kislánnyal is ezt tette volna. Robert gyáva volt és nem avatkozott közbe, még utána sem mondta el a barátainak az igazságot, hanem ráhagyta Valentine hazugságát. 
Sose kedveltem igazán Robert karakterét sem, ez főleg annak volt köszönhető, hogy olyan csúnyán bánt Aleckel, a fiával. Már majdnem sikerült elfelejtenem, hogy Robert parabataia, Michael szerelmes volt Robertbe és innen van neki ez a meleg-ellenessége. A Michael miatti zavarát később Alecen vezette le.





Isabellet mindig is kedveltem és ez most sem változott meg. Olyan jól átvert szinte mindenkit. Zseniális volt! Egyedül George-ot és Jont sajnálom, hogy ők is bedőltek neki. Simon eleinte nem akarta beköpni őket, próbálkozott elmondani Catarinának, de csak nem jött össze, aztán a végére összeszedte magát és "elárulta" őket. 
Annak nagyon örülök, hogy a végén úgy-ahogy rendeződött Simon és Isabelle kapcsolata, és lehet, hogy elmennek majd randizni, mivel Simon hazamegy Brooklynba, ugyanis vége van az első évének az Árnyvadász Akadémián.




Kíváncsian várom, hogy mi lesz a hátralévő 5 novellában, de addig is megmutatom nektek a kedvenc idézeteimet ebből a részből:

"Ne unszolj, hogy elhagyjalak, 
hogy visszaforduljak tőled. 
Mert ahova te mégy, oda megyek, 
és ahol te megszállsz, ott szállok meg; 
néped az én népem, és Istened az én Istenem. 
Ahol te meghalsz, ott halok meg, 
ott temessenek el engem is. 
Úgy tegyen velem az Angyal akármit, 
hogy csak a halál választ el engem tőled"

– A szerelem, az igazi szerelem azt jelenti, hogy valaki látja az embert. Hogy valaki ismeri az embert. Hogy valaki ismeri a legrútabb darabkádat, és mégis szeret. És… azt hiszem, két szerelmes emberből valami több lesz, több, mint a részek összessége."

– Olyan komolynak tűnsz – mondta. – Gyerünk, bökd csak ki! Jobban fogod érezni magad. Olyan ez, mint amikor hány az ember. 
– Mi olyan mint amikor hány az ember? – kérdezte zavartan a fiú. 
– Amikor rosszul vagy, néha segít, ha mindent kiadsz magadból. 
Simon valamiért nem érezte úgy, hogy ha egyenesen a dékán ölébe hányja a vallomását, attól akár csak egy kicsit is jobban érezné magát."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése