2015. november 16., hétfő

Polly Shulman: Rajongás

Jane Austennak még soha nem voltak ilyen barátai…
„Kevés olyan dolog van, ami jobban megviselhet egy értelmes embert, mint ha szeretetből és megszokásból ragaszkodik egy Rajongóhoz.” Julie mindezt keserű tapasztalatból tudja. Legjobb barátnője, Ashleigh, vadul csapong egyik mániától a másikig, és őt is belerángatja őrült terveibe. Ashleigh legújabb szeszélye egyben Julie saját szenvedélye is: Jane Austen nagyszerű szerelmi regénye, a Büszkeség és balítélet. Julie azon kapja magát, hogy múlt századi divat szerint felöltözve és erősen vonakodva besurran Ashleigh-vel egy fiúiskola báljára, abban a reményben, hogy ott hősökre lelnek. Sajnos, mindketten ugyanabba a fiatalemberbe szeretnek bele, a jóképű és lovagias Grandison Parrba. Vajon Julie-nak választania kell a barátnője iránti hűség és a szerelem között? Vagy talán Ashleigh zavarbaejtő bohóckodása végképp elüldözi a fiút, mielőtt Julie lehetőséget kapna?



Magamtól nem igazán olvastam volna el. Egy kedves ismerősöm ajánlgatta mindig, hogy olvassam el, de nem igazán fogott meg sem a borító, sem a fülszöveg. Aztán ő az én unszolásomra olvasta el a Luxen sorozatot, szóval úgy gondoltam, hogy ennyivel tartozom neki és bízok az ízlésében. Nem bántam meg, hogy beszereztem...
Könnyed, romantikus és néhol vicces. Pont egy olyan olvasmány, amit egy hosszú nap után szívesen veszek a kezembe és merülök el benne. Meglepő módon elég hamar kiolvastam, pedig alig volt időm olvasni az elmúlt napokban.

A történet Ashleigh és Julie barátságáról szól. Ashleigh egy Rajongó, aki mindig talál valami új elfoglaltságot, hobbit magának. Ez olyasmi lehet, mint amikor az ember huzamosabb ideig hallgat egy előadót majd vált és mást kezd el ezerrel nyomatni. Ashleigh legújabb rajongásának tárgya a Büszkeség és balítélet Jane Austentől, ami egyben Julie nagy kedvence is. Bevallom én még nem olvastam, szóval fogalmam sincs, hogy miről is szól tulajdonképpen. Mr Darcyról sem tudok semmit, szóval az utalásokat se nagyon fogtam fel hiányos ismereteim miatt.

Ashleigh

Ashleighnek támad egy ötlete, hogy Julie-val szökjenek be a Balmoral fiúiskola báljára és akkor hátha megtalálják az ő Darcyjukat. A portás a meghívó nélkül nem akarja beengedni őket, de Parr és Ned megoldották a helyzetet és végül a két lány bejut a bálra. Jól érezték magukat és meg is találták a Darcyjukat, habár ez még elsőre nem is tudatosult bennük. Julie-nak már azelőtt tetszett Parr, hogy megismerte volna. De azt hitte, hogy Ashleigh is odavan érte, így inkább lemondott róla, vagyis inkább csak próbált lemondani róla. 

Julie

Ashleigh is azt hitte, hogy Parr tetszik neki, de a sok közösen együtt töltött idő összehozta őt Neddel. Ehhez nagyban hozzájárult a balmoralos musical, amiben Ash és Jules is szerepet kapott. Igaz, hogy Jules első csókja Zachkel történt, mégis Parr volt neki az igazi.
Igaz, hogy Julia nem tudta, hogy kitől jöttek a versek, illetve a szonett, de Parr is benne volt a lehetőségek között Seth és Ned mellett.

Ned
Amikor Parr a hóban Julie ablaka előtt volt én már tudtam, hogy ő az, bár már az elején sejtettem. Nagyon aranyos volt, hogy együtt aludtak az ágyban, persze szigorúan távol egymástól, amit Parr nem tartott be alvás közben és kiskifli-nagykifli helyzetet teremtett elő. Nagyon örültem, hogy a végén Parr és Julie összejött és annak is, hogy Ash végre megtalálta Nedet.

Parr

Számomra túl rövid volt, és még olvastam volna belőle jó sokat. Nem tudja esetleg valaki, hogy lesz e folytatása? Én nagyon örülnék neki.
Úgy gondoltam, hogy ezt az értékelést annak ajánlanám, aki miatt elolvastam Polly regényét. szóval, köszönöm Manni az ajánlást.

Idézetek:

"El tudsz képzelni egy romantikus jelenetet, ahol távolról halk zene szól, lágy szellő fújdogál, és lámpások pislákolnak, miközben minden holdfényben fürdik? Látsz engem, ahogy megborzongok, míg Parr gyengéden rám teríti a köpenyemet? Látod, amint véletlenül rajtam felejti a karját, miközben a korláthoz hajolunk, és a csillagokat bámuljuk? Szép álmok!"

"Jobb cipőm lerepült a lábamról. Parr megfogta a könyökömet. 
– Óvatosan, Hamupipőke! – mondta, elkapva a cipőt. Érte nyúltam, de nem adta oda. – Megtartsam ezt arra az esetre, ha újra meg kell keresselek? 
– Ha megtartod, ölben kell odavinned a tökhintómhoz. 
– Ne kísérts!"

"Nem tudtam eldönteni,kire hasonlított inkább: egy mesebeli hercegre, vagy egy régimódi, öreg cipőárusra… arra a fajtára, akihez talán téged is elvitt a nagymamád kiskorodban, és aki egy hideg fémeszközzel mérte meg a lábad. 
Mégis a herceg mellett döntöttem. A cipőárusnak, jutott eszembe, volt egy kopasz folt a feje búbján, de Parr haja sűrűn és szőkén csillogott a holdfényben."

"– Boldog születésnapot! – mondta Samantha. – Ezeket a hülye bátyám küldi. Személyesen adom át, hogy meggyőződjek róla, az üzenetet is tisztán érthetően kapod meg. Ezek nem romantikus virágok. Ezek boldog-születésnapot, sajnálom-hogy-molesztáltalak, meg-tudsz-valaha-bocsátani-vagy-meg-kell-hogy-öljön-a-nővérem virágok."

Ha igazán romantikus hangulatba szeretnétek kerülni olvasás közben. Tökéletesen illik a könyvhöz szerintem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése